Hetek óta kinéztem már magamnak ezt a fantasztikus receptet, és végre elérkezett az alkalom, hogy ki is próbáljam. Bevallom, hihetetlenül izgultam, mert a hozzávalók igazán különleges ízélményt ígértek. Sós karamell, földimogyoró, csokoládé és cider – minden együtt van egy izgalmas, különleges tortához, ami ráadásul a saját konyhámban készül!

Hozzávalók (18 cm ∅ tortaformához):

A tésztához:
(1 bögre = 250 ml)

2 1/4 bögre finomliszt
2 1/4 bögre kristálycukor
1 1/2 bögre kakaópor
2 1/4 teáskanál szódabikarbóna
2 1/4 teáskanál sütőpor
1 1/2 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fahéj
3 tojás
1 1/2 bögre almaszósz
3/4 bögre napraforgóolaj
1 1/2 evőkanál vaníliaaroma
1 bögre + 2 evőkanál erősre főzött feketekávé

A sós karamellhez:

1 bögre tejszín
1 bögre kristálycukor
1/2 bögre méz vagy kukoricaszirup
1/2 bögre alma cider
1/4 bögre vaj
1/2 evőkanál vaníliaaroma
1/4 teáskanál só

A mogyorós krémhez:

1 bögre sótlan vaj
115 g krémsajt
2 bögre porcukor
1/2 bögre mogyoróvaj
1/3 bögre sós karamell (a fenti hozzávalókból készítve)
2 teáskanál vaníliaaroma
1/2 bögre sós földimogyoró durvára aprítva
200 g étcsokoládé
1/2 bögre tejszín

A sok hozzávaló láttán talán elmegy a kedved az egésztől, de hidd el, érdemes kipróbálni! Az utasítások pontos betartásával tökéletes tortát készíthetsz, amivel mindenkit leveszel a lábáról, és nem kell hozzá semmilyen különleges eszköz. Felkészültél?

A sütőt 180°C-ra melegítsd elő, sütőpapírral bélelj ki 2 db 18 cm ∅ tortaformát. Míg a sütő kellőképpen bemelegszik, a száraz hozzávalókat (liszt, cukor, kakaó, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, só) egy közepes tálban alaposan keverd el!
A folyékony hozzávalókat (tojás, almaszósz, olaj és vaníliaaroma) robotgéppel közepes sebességen simává keverjük, majd lassan adagolva hozzáadjuk a száraz alkotórészeket. Az almaszószt én 4 db közepes méretű almából készítettem: meghámozva, kimagozva megfőztem őket, majd a vizet leöntve róla összeturmixoltam.

Amikor a masszánk már csomómentes, hozzáöntjük a még meleg kávét, és tovább keverjük vele egy kicsit. Ha minden jól alakul, ilyen csodálatosan fényes, kakaós masszát kapunk.

Voltam annyira előrelátó, hogy a két tortaformát egy gáztepsire raktam, és úgy toltam be az előmelegített sütőbe – utólag derült ki, hogy az egyik formám sajnos ereszt, de így megelőztem, hogy komolyabb katasztrófa érje a sütőmet. A tésztánk kb. 50 perc alatt sül készre, tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e. A kész piskóta fantasztikusan rugalmas, aromás, tökéletesen vágható. 5 perc után késsel körbevágjuk a tortaforma mentén, majd a formából kivéve tovább hűtjük. Amikor teljesen kihűltek, félbe vághatod a tésztákat, így 4 tökéletesen egyforma lapot fogsz kapni.

Amíg a tészta a sütőben sül, elkészítjük a torta egyik meghatározó elemét, a sós karamell öntetet. Bevallom, én ettől tartottam a legjobban, de gond nélkül sikerült. Készíts elő egy nagy, vastag falú edényt (nekem a 2 literes kicsinek bizonyult), majd öntsd bele a cukrot, a mézet és a cidert. Fontos, hogy keverés nélkül hevítsd fel, majd forrástól számítva 9 percig forrald. Készülj fel, a hő hatására futni kezd, emiatt fontos a megfelelően magas falú edény, ha nem akarod karamellizálni a tűzhelyedet. A 9 perc leteltével folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tejszínt, a vajat, a vaníliaaromát és a sót is, majd még mindig keverve további 15 percig forraljuk. Ekkor levesszük a tűzről és alaposan kihűtjük a szószunkat. Nagyjából 1 bögrényit vegyél ki belőle, mert arra a torta betöltéséhez szükséged lesz, a többit hagyd abban az edényben, amiben forraltad.

Rátérhetünk végre a krémre, ami megkoronázza a tökéletes kakaós piskótánkat! Ez már gyerekjáték lesz: először 4-5 perc alatt robotgéppel habosra kell keverni a vajat, a krémsajtot és a porcukrot, majd hozzáadni a mogyoróvajat, és a korábban félretett 1 bögrényi karamell öntet 1/3-át.

Még további 2 percig kell keverni a géppel, majd hozzáadhatjuk az apróra vágott földimogyorót.

Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ekkor még ne kóstold meg a krémet, mert túlzás nélkül annyira fantasztikus az íze, hogy nem lehet vele leállni. De akkor mi marad a tortára? :)

A torta rétegeit az alábbiak szerint állítsuk össze: a piskótát locsoljuk meg a bögrébe félretett karamell öntettel, majd kenjünk rá egy adagot a krémből, ezt ismételjük, míg el nem fogy a piskótánk. Én 2 piskóta közé nagyjából 3 evőkanál krémet tettem, a maradékkal bevontam a tortát. Nem kell aggódni amiatt, ha nem túl tökéletes, egyenletes a krém réteg, mert eltakarjuk még egy csokis-karamelles bevonattal.

A csokimázhoz egy mikrózható edénybe törjük apróra az étcsokoládét, adjuk hozzá a tejszínt. Mikrohullámú sütőben magas fokozaton 30 másodpercig melegítsük, majd kevergessük. Ezt addig kell ismételni, míg a csokoládé teljesen fel nem oldódik, és fényes csokimázat kapunk. Várjunk 5 percet, hogy a máz hűljön, majd a torta tetejére öntjük, késsel a szélek felé egyengetve. Hagyjuk, hogy lecsorogjon a torta oldalán, itt sem kell a tökéletességre törekedni.
Most jön a legnehezebb feladat: 1 1/2 órára a hűtőbe kell helyezni ezt a gyönyörűséget.

1 óra leteltével lassan bezárul a kör: elővehetjük azt a karamell szószt, ami az edényünkben megmaradt. Újra felmelegítjük, majd 15 percig kevergetve forraljuk, így fogjuk elérni azt, hogy további nedvesség távozzon belőle, és még jobban besűrűsödjön. A 15 perc leteltével a szószt félrehúzom a tűzhelyről, majd gyakori kevergetés mellett 20-25 percig hűtjük. Amikor a sós karamell öntetünk besűrűsödik, de még mindig önthető állagú, kihozzuk a hűtőből a tortánkat, és a közepére csorgatjuk, hagyva, hogy végig csorogjon a csokoládés rétegen. Én még egy kis sós mogyorót szórtam a tetejére – egyáltalán nem rontotta el.

Amikor azt mondtam, a legnehezebb részen már túl vagyunk, nem mondtam teljesen igazat: még fél órára vissza kell raknunk a hűtőbe ezt a remekművet. Nekem elég nehéz volt kivárni ezt a 30 percet, de megérte.

A torta állaga mesés, gyönyörűen szeletelhető, a sós és édes ízek tökéletes harmóniában állnak egymással. Elég laktató, mert egyszerre egy szelettel telítődik az ember, de ez nem gond, mert nagyon jól esik reggelire, ebédre és vacsorára is egyaránt. Miután sikerült betelni ezzel a mesés desszerttel, nincs más dolgunk, mint hátra dőlni és bezsebelni az elismeréseket.

Vészesen nyakunkon az adventi időszak, amikor két lehetőségünk van: leporoljuk a régi családi bejgli és hókifli receptet vagy új ízeket is becsempészünk az ünnepi asztalra. Az újdonságra vágyóknak jöhet jól ez az illatos, puha keksz, ami küllemében a vörös bársony tortát idézi.

Hozzávalók (kb. 40 db-hoz):

1 bögre = 250 ml

2 1/4 bögre finomliszt
2 bögre kristálycukor
2 evőkanál kakaópor
2 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
230 g tejszínes krémsajt
4 evőkanál puha vaj
1 tojás
1 evőkanál folyékony ételfesték
1/2 bögre porcukor

Első lépésként a száraz hozzávalókat, a lisztet, a cukrot, a kakaót, a sütőport és a sót egy közepes tálban alaposan összekevertem, majd egy nagyobb keverőtálban a vajból, krémsajtból és a tojásból mixer segítségévet lágy, habos krémet kevertem.
Hozzáadtam az ételfestéket, majd óvatosan, fokozatosan adagolva a száraz hozzávalókat is. Az egészet alaposan elkevertem, míg össze nem állt a masszám. Ekkor folpackkal lefedtem a tálat, és 2 órán át a hűtőben pihentettem, hogy sütés előtt könnyebben meg tudjam formázni.

A 2 óra leteltével előmelegítettem a sütőt 180°C-ra, egy gáztepsit sütőpapírral béleltem, a porcukrot egy kis tálkába öntöttem. (Kisgyermekes anyáknak javaslom, hogy a továbbiakhoz csak akkor kezdjenek hozzá, ha a kicsi alszik, vörös masszától ragacsos kézzel ugyanis nem túl hatékony az ember problémamegoldó képessége.)
A hideg masszából egyforma, kb. 2,5 cm átmérőjű golyókat gyúrtam, majd egyesével a porcukorba forgattam őket.

A porcukros labdácskákat a tepsibe helyeztem, majd 10–12 perc alatt készre sütöttem, ügyelve arra, hogy ne száradjanak ki. Sütés során a labdák kiterülnek és felveszik keksz formájukat.

A sütiket rácson hűtöttem ki, a krémsajtnak köszönhető puhán bársonyos állagukat hidegen is megőrizték. A vörös színnel kontrasztot alkotó porcukor réteg már a havas napokat idézi, a lágy kakaós-vajas ízű keksz mellé pedig már csak egy bögre tej kell, és várhatjuk a Mikulást.

Miért csodás ez a sajttorta, leszámítva azt, hogy hihetetlenül krémes, hihetetlenül csokis, és nem lehet abbahagyni a fogyasztását? Mert ez is pofonegyszerűen elkészül - kár, hogy épp ilyen hamar el is fogy, legalábbis nálunk ez a tapasztalat.

Hozzávalók (20 cm ∅ tortaformához):

150 g kakaós keksz
50 g olvasztott vaj

170 g étcsokoládé (legalább 35% kakaótartalommal)
700 g mascarpone
225 g kristálycukor
1/2 teáskanál vanília aroma
2 tojás

A sütőt ezúttal 160°C-ra melegítettem elő, a formát nagyon vékonyan kivajaztam. A kakaós kekszet összetörtem (hagytam benne nagyobb darabokat is a rusztikusabb hatás kedvéért), majd elkevertem az olvasztott vajjal. Ezt a masszát a sütőforma aljába simítottam, ügyelve arra, hogy egyenletesen elterüljön, és mindenhová jusson belőle.

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztottam, majd félre raktam, hogy kissé kihűljön. Ezalatt a mascarponét a cukorral közepes fokozaton habosra kevertem, majd alacsonyabb fokozatra váltva egyenként adagoltam a vanília aromát és a tojásokat.
Ezen a ponton eldönthetjük, hogyan is nézzen ki a későbbi sajttortánk: attól függően, milyen arányban adjuk hozzá az olvasztott csokoládét, gyönyörű, márványos hatást érhetünk el. Én a krém 1/3-át a már előkészített tortaformába kanalaztam, ezután a maradék 2/3-hoz adtam az olvasztott csokoládét. A csokoládés barna masszát a forma közepére öntöttem, így a világos krém egyfajta keretként ölelte körül a barnát. (Ha fele-fele arányban készítjük a krémeket, látványosabb mintázatot érhetünk el.)

Végül a tetejét egy kanállal kicsit megkevertem, márványos hullámokat kialakítva ezzel. Már itt látszik, hogy ebből csak jó sülhet ki – és valóban, ha idáig eljutottunk, egyenes az út a sikerig.

Az előmelegített sütőben mindössze 30 percig kell sütnünk a tortát, éppen csak addig, míg egy könnyű, vékony kéreg képződik a tetején, de a közepe lágy és krémes marad. Ezután elzártam a sütőt, de benne hagytam a sajttortát, hogy ott hűljön ki. Végül hűtőben alaposan lehűtöttem, és mielőtt a tortaformát eltávolítottam róla, vékony pengéjű késsel körbe vágtam.

Ha jól dolgoztunk, a tortánk textúrája változatos: a teteje finoman omlós, a közepe lágyan krémes, a legalsó réteg pedig a nagyobb kekszdaraboknak köszönhetően rusztikus, néhol roppanós. A csokis és vaníliás márványos hatású desszertünk látványnak sem utolsó, de garantáltan nem fogja sokáig nézegetni senki.

A répatorta egy újabb olyan sütemény, amit lehetetlen elrontani, gyakorlatilag bárki el tudja készíteni, akár fél kézzel is. Nagyszerűsége pont ebben rejlik, de attól, hogy egyszerűen elkészíthető,  egy kis csavarral lehet olyan különleges desszert, ami megkoronázza a napot.

Hozzávalók (20 cm-es ∅ formához):

225 g finomliszt
3 teáskanál sütőpor
150 g barna nádcukor
50 g durvára aprított dió
100 g reszelt répa
2 db banán
2 nagy tojás
150 ml napraforgó olaj

A tetejére:

220 g mascarpone
65 g szoba hőmérsékletű vaj
125 g porcukor
pár csepp vaníliaaroma
50 g durvára aprított dió

A torta elkészítéséhez a sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, és a sütőforma alját sütőpapírral kibéleltem. Ezután következett a legbonyolultabb művelet: az összes hozzávalót egy nagy tálba öntöttem, majd mixerrel közepes fokozaton kb. 4-5 perc alatt homogén masszát kevertem belőlük. Nem kell megijedni, ha ekkor nem túl bizalomgerjesztő a látvány:

Az előmelegített sütőben 50–60 perc alatt sül készre a tésztánk, én a tűpróbát saslikpálcával végeztem, hogy megbizonyosodhassak arról, tökéletesen átsült-e. A torta akkor kész, ha átsült, szépen megemelkedett, és a sütőforma falától elválik.
A sütési idő alatt egy kis olvasztott kristálycukorból díszeket készítettem, hogy ezzel is feldobjam egy kicsit a torta külsejét.

 A kész tortát néhány perc pihentetés után kivettem a tortaformából, majd rácson teljesen kihűtöttem. Ezalatt a mascarponéból, a vajból, a porcukorból és a vaníliaaromából mixerrel sima krémet kevertem, végül bevontam vele a kihűlt tortát.

A tetejére rádobáltam a karamell díszeket, az oldalát pedig megszórtam a darabolt dióval. Ezzel ez az egyszerű sütemény is gyönyörű külsőt kapott.

Ha van időnk, jobb, ha egy éjszakán át állni hagyjuk, akkor érnek össze tökéletesen az ízek.

Persze azt is megértem, ha valaki nem tud ellenállni ennek a látványnak, és azonnal megkóstolja.

Tartozom egy vallomással: kólafüggő vagyok. Tudom, tudom, a kóla az ördög vére, tele van cukorral, mindent lebont, de egy tulajdonságát talán nem ismertétek eddig: fantasztikus cupcake készíthető vele.
Ha szerettek kísérletezni és szokatlan alapanyagokat kipróbálni, akkor ez a recept nektek való, ha pedig hozzám hasonlóan kólarajongók vagytok, akkor egyenesen kötelező elkészíteni!

Hozzávalók (12 db-hoz):

1 1/2 cup finomliszt
3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1/4 teáskanál só
3/4 cup kristálycukor
1/2 cup szoba hőmérsékletű margarin
1 tojás
1/2 cup tej
3/4 cup kóla (nem light v. cukormentes)
1 1/2 teáskanál vanília aroma

A díszítéshez:
100 g vaj
1 1/2 cup porcukor
1/8 teáskanál só
2/3 evőkanál csokis meggy aroma
2 evőkanál tej

Első lépésként a szokott módon előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, és előkészítettem a muffinformát.
A hozzávalókat 3 külön tálban vegyítettem. Az első kis tálba beleszitáltam a lisztet, kakaót, sót és szódabikarbónát. A második tálba (megteszi egy nagyobb bögre is) beleöntöttem a tejet, a kólát és a vaníliaaromát. Egy harmadik, nagyobb edényben mixerrel összekevertem a margarint a kristálycukorral, és addig verettem magas fordulaton, míg krémes állagú nem lett. Ekkor hozzáadtam a tojást, további 1 percig keverve együtt a hozzávalókat.

Ezután fokozatosan, 4 részletben adagoltam a többi anyagot: az átszitált kakaós-lisztes keveréket váltogattam a tejes-kólás folyadékkal. Talán macerásnak tűnik, de gyorsan elkészül a homogén, már folyékonyan is jó ízű tésztánk.

A masszát a kapszlikba kanalaztam, 18 perc alatt tökéletesre sültek.

Miközben a szokott módon rácson hűtöttem a kész sütiket, támadt egy ötletem, amivel felturbózhatom kicsit a receptet. Egy meggybefőtt levéből 70 ml-nyit egy kis fémedénybe öntöttem, majd egy evőkanálnyi csokoládés pudingporral (vaníliás is jó lehet) krémet főztem belőle.

A cupcake-ek tetejét egy éles késsel kivágtam, és a meggyes-pudingos krémből 1-1 teáskanálnyit juttattam a kráterekbe. A kikapart tésztadarabok egy szempillantás alatt eltűntek, és megállapítottuk, hogy a tészta légiesen puha, ráadásul nagyon finom is. Bevallom, nekem most ez az aktuális kedvencem.

A díszítéshez a szoba hőmérsékletű vajat a többi hozzávalóval 6-7 perc alatt közepes fordulaton simára kevertem, majd habzsákba töltöttem és a sütik tetején egyenletesen eloszlattam.

A krémet ízesítő csokis meggy aroma nekem sajnos csalódás volt, nem találtam elég intenzívnek. Még szerencse, hogy elrejtettem a cupcake-ben azt a kis krémes meglepetést! :)

A díszítésben legyetek bátrak: bármi használható, ami csokis, de remekül mutat a sütin egy szem meggy vagy éppen egy kólás gumicukor is.

A puha kólás-kakaós tészta és a kétféle krém igazi cukrászdai élményt nyújt a saját konyhádban. Hát nem harapnivaló?