Van úgy, hogy az embernek elege lesz a habokból, krémekből, és valami könnyű édességre vágyik. Ha ráadásul még egyszerűen el is készíthető, mint ez a torta, akkor nincs ok arra, hogy kihagyjuk. Teljesen kezdők is bátran belevághatnak a megsütésébe, a sikerélmény garantált.

Hozzávalók (18–20 cm-es ∅ tortaformához):

300 g kristálycukor
50 g szoba hőmérsékletű vaj vagy margarin
3 tojás (szétválasztva)
225 g görög joghurt (natúr vagy citromos)
1 citrom reszelt héja
175 g finomliszt
1 kávéskanál sütőpor

A mázhoz:

100 g porcukor
1 1/2 evőkanál citromlé

A sütőt 180 °C-ra (légkeverésesen 160 °C) előmelegítettem, a 18 cm-es sütőformám alját papírral kibéleltem.
Mixerrel felvertem a tojás sárgáját a cukorral és a margarinnal, majd hozzáadtam a joghurtot és a reszelt citromhéjat. Tovább kevertem, míg a kristálycukor fel nem oldódott, és a massza homogén állagú lett. Ezután a lisztet és a sütőport egy fakanállal a joghurtos keverékhez forgattam, ügyelve arra, hogy ne maradjanak csomók. A keverés során érdemes úgy dolgozni, hogy minél több levegő jusson a masszába, így lesz igazán laza a tésztánk.
A tojásfehérjét pici sóval habbá verem, majd fakanállal ezt is a masszába forgattam. Itt is figyeltem arra, hogy levegős legyen a keverék, akkor dolgozunk jól, ha keverés közben légbuborékok jelennek meg.

A masszát az előkészített sütőformába öntöttem, majd az előmelegített sütőbe tettem. A sütési idő 60–70 perc (nekem inkább 70 volt, így jutott idő elmosogatni): a kész torta aranybarnára sül, tetején kemény kéreg képződik. Miután kivettem a formából, a szokott módon rácsra helyeztem, és megvártam, hogy teljesen kihűljön.

Amikor a torta kihűlt, a porcukrot és a citrom levét mixerrel simára kevertem, az így kapott glazúrt a közepére öntöttem. A máz magától elterült, befedte a torta tetejét és lecsordult az oldalán.

A joghurtos tészta nagyon könnyű, laza lett, a citromos mázzal együtt frissítő desszertként szolgált a vasárnapi ebéd után. Állítólag hűtőben tartva akár egy hétig is megőrzi a frissességét, erre vonatkozóan nincs információm, mert mind elfogyott.

Elegáns, szép és nem utolsó sorban finom. A csokoládé és mogyoró kedvelőinek pedig maga a mennyország. Ugyan nem két perc, míg összedobja az ember, de nem is kell hozzá atomfizikusnak lenni – a végeredmény pedig megéri a ráfordított időt. Én most névnapra készítettem, ajándéknak is kiváló volt.

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához):

7 tojás
1/2 cup kristálycukor
2 cup finomra darált mogyoró (kb. fél kiló hámozatlan mogyoró)
3 evőkanál finomliszt
3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
1 csomag sütőpor

A krémhez, díszítéshez

300 g sótlan, szobahőmérsékletű vaj
300 g étcsokoládé
1/2 cup Nutella
1 1/2 cup ostyalap durvára törve
8 db Ferrero Rocher

A mogyorót előző nap készítettem elő: alacsony hőfokon 20 percig a sütőben pirítottam, majd megtisztítottam, és ledaráltam. A tortalapok készítése előtt a sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, és két 18 cm-es tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem.

A darált mogyorót a liszttel, a kakaóporral és sütőporral egy tálban alaposan összeforgattam.

A tojásokat mixerrel magas fordulaton kevertem, a kristálycukrot lassan adagoltam hozzá. Kb. 5-7 perc után a felvert tojás háromszorosára nőtt, ekkor egy fakanállal lazán beleforgattam a száraz hozzávalókat, ügyelve arra, hogy ne törjem össze a habot. A kész masszát egyenlően elosztottam a tortaformák között, majd az előmelegített sütőbe toltam. 35 perc alatt töklétesre sültek, majd rácson kihűtöttem őket.

A krémhez a 300 g étcsokoládét mikrohullámú sütőben alacsony hőmérsékleten megolvasztottam.

Miután az olvasztott csokoládé szobahőmérsékletűre hűlt, hozzáadtam a Nutellát, a puha vajat és mixerrel simára kevertem. A tortalapokat megfelezve 4 egyforma piskótát kaptam, amit a csokis-mogyorós vajkrémmel és a durvára tört ostyával töltöttem meg.

A megmaradó vajkrémmel bevontam a tortát, az oldalát megszórtam egy kis darált ostyával, a tetejét pedig Ferrero Rocher golyókkal díszítettem.

Egy éjszakán át állni hagytam, hogy az ízek összeérjenek. A torta rászolgál a nevére, nem csak nyomokban emlékeztet a Ferrero Rocher bonbonra, hanem az összes réteget magában foglalja. A finoman roppanó ostya tökéletesen harmonizál a lágy krémmel, a mogyorós-kakaós piskóta pedig új dimenziókat nyit az édességek kedvelőinek.

Mogyoróallergiások kivételével mindenkinek ajánlom! :)

Eljött az az időszaka az évnek, amikor bevásárlás közben a halloween jelmezek és a mécsesek mellett megjelentek az áruházak polcain a szaloncukrok, csokimikulások, az almás-fahéjas aromagyertyák. Bő két hónap van még karácsonyig, de a hangulatkeltés már elkezdődött, én pedig kedvet kaptam egy olyan tortához, ami magában rejti az ünnep összes édes illatát és ízét.

A receptet Mary Berry egyik szakácskönyvében találtam, de vaj helyett margarinnal készítettem, így laktózérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják.

Hozzávalók (23 cm átmérőjű formához):

225 g puha vaj (vagy margarin)
225 g barna nádcukor
3 tojás
100 g apróra vágott dió
100 g mazsola
225 g liszt
2 teáskanál sütőpor
400 g alma (reszelve)
1 teáskanál őrölt fahéj

A díszítéshez még egy maréknyi diót, egy kevés nádcukrot és porcukrot használtam fel.

A sütőt 180°C-ra előmelegítettem, a sütőforma alját sütőpapírral kibéleltem. Az alma és fahéj kivételével a hozzávalókat egy tálba mértem, és kb. 2-3 percig kevertem mixerrel.
A sűrű tészta felét a formába simítottam, majd a lereszelt, kicsavart almát egyenletesen eloszlattam rajta. Megszórtam a fahéjjal, végül rákanalaztam a tésztám másik felét.

Mielőtt sütőbe toltam volna, meghintettem még egy kis aprított dióval és nádcukorral, már ekkor elképesztően jól nézett ki.
A recept 1 1/4 óra sütési időt ír elő, de érdemes hamarabb ellenőrizni a tortánkat. Akkor jó, ha a tésztánk megnőtt, a teteje pedig aranybarnára pirult. A kész süteményt pár percig a formában pihentettem, majd rácson hűtöttem ki, és kevés porcukrot hintettem rá.

A tortának rusztikus külsőt és zseniális ízt ad a tetején megpörkölődött, karamellizálódott dió, az illata pedig egyszerűen csak úgy írható le: instant karácsony.

A tészta laza, a krémes alma pedig tökéletes összhangban áll a mazsolás-diós textúrával. A hozzávalók megfelelő arányban keverednek benne, nem tolakodó a fahéj mennyisége sem. Az íze tényleg rendkívül finom, gyorsan elkészíthető, és ünnepi hangulatot teremt a legszürkébb délutánon is. Feltétlenül próbáljátok ki!

Nem vagyok egy sütőtök rajongó, de úgy gondolom, sosem késő leküzdeni az előítéleteinket, ezért esett a választásom erre az alapanyagra. Sütőtökös vajas krém készült belőle, amivel egy vaníliás muffint koronáztam meg.

Az általam használt vaníliás muffin alaprecept cup-ban van megadva, felezett mennyiség esetén is jól működik.

Hozzávalók (24 db) :

3 cup liszt
1 3/4 cup cukor
2 1/2 teáskanál sütőpor
1 teáskanál só
1 cup szoba hőmérsékletű vaj
4 tojás
1 cup tej
2 teáskanál vanília aroma

A vajkrémhez:

8 evőkanál sótlan, szoba hőmérsékletű vaj
1 cup sütőtök püré
1 teáskanál vanília aroma
1 teáskanál fahéj
1/2 teáskanál szerecsendió
10 cup porcukor

Szeretek kísérletezni, és nagyon lelkes voltam, bár az arányok láttán kicsit szkeptikus lettem: nehezen tudtam elképzelni, hogyan érvényesül majd az 1 csészényi sütőtök a 10 csészényi porcukor mellett.

A sütőt 180C-ra előmelegítettem, majd a muffin száraz hozzávalóit egy tálban összekevertem. A keverékhez apránként hozzáadtam a vajat, miközben mixerrel alacsony fordulaton forgattam. Végül egyesével adagoltam a tojásokat, a tejet, a vanília aromát, és közepes fokozatra váltva még 2-3 percig kevertem, ezalatt a tészta homogén állagú lett. A recept 15-20 perc sütést ír elő, ez nálam véletlenül 24 lett, így kicsit megpirult a muffinok pereme.

A vajkrémhez a sütőtök pürét már előző nap elkészítettem (a hagyományos módon sütőben megsütött tököt törtem össze), így nem volt más dolgom, mint elkeverni a többi hozzávalóval. A porcukor mennyiségét jelentősen lecsökkentettem, csak annyit adagoltam hozzá, amennyi a megfelelő állag eléréséhez szükséges volt.

Miután a muffinok teljesen kihűltek, bevontam őket ezzel a kétségkívül mutatós, illatos vajkrémmel. A cupcake-ek tetejét pirított tökmaggal díszítettem, fogyasztás közben tökéletesen harmonizált a többi ízzel.

 A krém nekem ízlett, bár teljesen más lett, mint amire számítottam. A fahéj jobban dominált, mint a sütőtök, és még annak ellenére is nagyon édes volt, hogy az előírtnál kevesebb cukrot használtam fel.

A különleges ízek kedvelőinek mindenképpen érdemes kipróbálnia, a cukor mennyiségét kevesebbre szabva!

Ha pont olyan lusta vagy, mint én, és nem szeretsz a szükségesnél több időt tölteni a konyhában, akkor olvass tovább! Egy kényelmes vasárnap délutánra ideális választás ez a recept, minimális ráfordítással is sikerélményt hoz, úgyhogy érdemes kipróbálni. Ez a szupergyorsan elkészíthető kávés-diós cupcake a Főkóstolónak köszönheti a nevét, aki tesztelés közben kérdő tekintetemre csak annyit felelt: "Ez veszett!"

Az eredeti receptet itt találtam, és módosítottam az otthon fellelhető alapanyagokra szabva.

Hozzávalók (12 db):

100 g szoba hőmérsékletű vaj
100 g kristálycukor
100 g finomliszt
1 kk sütőpor
2 tojás
2 teáskanál instant kávé (100 ml forró vízzel elkavarva, majd lehűtve)
25 g durvára vágott dió

A díszítéshez:

175 g porcukor
100 g szoba hőmérsékletű vaj
3 teáskanálnyi a korábban elkészített kávéból

Az előkészületek kb. 10 percet vesznek igénybe.
A sütőt előmelegítjük (180C légkeverésen, 160C gázsütőben), a muffinsütőt kibéleljük a kapszlikkal. A vajat, cukrot, lisztet, sütőport és tojást homogén állagúvá keverjük 4 teáskanálnyi kávéval. Amikor elkészülünk, beleforgatjuk a durvára darabolt diót.

A mixet a formába kanalazzuk (célszerű teáskanállal egyforma adagokat mérni), majd a meleg sütőben 18-20 perc alatt aranyszínűre sütjük. A hadviselés már ekkor megkezdődik, a lakásban terjedő kávés-diós illat megteszi a hatását.

A kész sütiket rácson kihűtjük, az enyémek így néztek ki díszítés előtt.

Egyet krém nélkül is teszteltünk: a tészta laza és rusztikus a diódaraboktól. Nincs utána fullasztó érzés, az ízek jól harmonizálnak. Az alaprecept mascarponés krémet írt kísérőnek, de nekem csak vajam volt kéznél, így abból készítettem a díszítést hozzá. Az összetevőket kb. 10 perc közepes sebességű keverés után habzsákba töltöttem, és a sütik tetejére nyomtam.

Nem is lett rossz, ugye?

Krémmel együtt a süti nem csak dekoratív lett, de hihetetlenül finom is.

Az eltarthatóságról sajnos nem tudok beszámolni, mert a 12 db villámgyorsan elfogyott.

 Jó étvágyat hozzá!