Erre a receptre egy indonéz blogon találtam rá, teljesen véletlenül. Nem tudatosan kerestem, viszont a képek annyira étvágygerjesztőek voltak, hogy eldöntöttem, mindenképpen churros-t fogok sütni.

Bár a churros eredendően spanyol származású, én most ezt az indonéz verziót osztom meg veletek, amit a Google Translate áldásos segítségével fordítottam le magyar nyelvre:

Először egyesíti a víz, cukor, só és vajat egy serpenyőben, és főzzük, amíg forrni kezd. Búzaliszt sütőpor rostált együtt.
Amikor a víz forr, fedjük le a tűz és továbbra is be a porszerű anyagot egy kicsit, miközben továbbra is csavarja fel a kezét ismét úgy, hogy a lisztet nem bergentel-pellet.

Ha a fenti instrukciók nem egészen egyértelműek, kifejtem kicsit bővebben.

Hozzávalók:

(1 bögre= 250 ml)

1 bögre liszt
1 teáskanál sütőpor
½ teáskanál só
15 g vaj
1 evőkanál cukor
1 bögre víz
1 tojás
1 teáskanál vanília-kivonat

Bevonásra:

egy kevés kristálycukor
1 teáskanál őrölt fahéj

Első lépésként a vizet a cukorral, sóval és vajjal egy közepes méretű edényben felforraljuk. Amikor a vaj teljesen feloldódott, és a víz forr, hozzáadjuk a lisztet és a sütőport. Ekkor az edényt levesszük a tűzről, és a masszánkat egy fakanál segítségével simára keverjük. Nem kell megijedni, először ragacsosnak tűnik az egész, de néhány percnyi keverés után egy gombóccá összeáll a tésztánk.

Ekkor adjuk hozzá a tojást, amit szintén fakanállal addig keverünk, amíg sima, egyenletes tésztát kapunk. Ha dupla adagot készítünk, arra kel ügyelni, hogy a tojásokat egyesével adagoljuk a tésztához, és mindig csak akkor következzen az újabb, ha az előzőt már tökéletesen eldolgoztuk.

Belekeverhetjük a tésztába a vaníliaaromát, és készen is állunk a sütésre.

Egy edényben bő olajat hevítünk, és előkészítjük egy tálba a fahéjjal összekevert kristálycukrot, amibe megforgatjuk a "fánkocskáinkat".

Ahhoz, hogy a hagyományos churros formát kapjuk, a tésztát habzsákba kell tölteni, és csillag formájú csővel kell közvetlenül a forró olajba nyomni. Ízlés kérdése, hogy ki milyen hosszúra hagyja a rudacskákat, én 8-10 cm után a cső végénél elvágtam a tésztacsíkokat.

Saját tapasztalat, hogy az eldobható habzsák nem a legoptimálisabb ebben az esetben, a kemény tészta miatt könnyebben széthasad, így akinek van strapabíróbb, az inkább azt használja.
A sütési idő minimális, akkor jó a churros, ha aranybarnára sült. Sütés után rövid ideig papírtörlőn pihentettem, majd megforgattam a fahéjas kristálycukorban.

A tálaláshoz étcsokoládét olvasztottam hozzá, ebbe mártogatva fogyasztottuk el.

Arra azért érdemes odafigyelni, hogy a churros rendkívül illékony édesség. Én kapásból dupla adagot sütöttem ma belőle, de már elfogyott. Ha egyszer elkezditek enni, nem lehet abba hagyni.