Miért csodás ez a sajttorta, leszámítva azt, hogy hihetetlenül krémes, hihetetlenül csokis, és nem lehet abbahagyni a fogyasztását? Mert ez is pofonegyszerűen elkészül - kár, hogy épp ilyen hamar el is fogy, legalábbis nálunk ez a tapasztalat.

Hozzávalók (20 cm ∅ tortaformához):

150 g kakaós keksz
50 g olvasztott vaj

170 g étcsokoládé (legalább 35% kakaótartalommal)
700 g mascarpone
225 g kristálycukor
1/2 teáskanál vanília aroma
2 tojás

A sütőt ezúttal 160°C-ra melegítettem elő, a formát nagyon vékonyan kivajaztam. A kakaós kekszet összetörtem (hagytam benne nagyobb darabokat is a rusztikusabb hatás kedvéért), majd elkevertem az olvasztott vajjal. Ezt a masszát a sütőforma aljába simítottam, ügyelve arra, hogy egyenletesen elterüljön, és mindenhová jusson belőle.

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztottam, majd félre raktam, hogy kissé kihűljön. Ezalatt a mascarponét a cukorral közepes fokozaton habosra kevertem, majd alacsonyabb fokozatra váltva egyenként adagoltam a vanília aromát és a tojásokat.
Ezen a ponton eldönthetjük, hogyan is nézzen ki a későbbi sajttortánk: attól függően, milyen arányban adjuk hozzá az olvasztott csokoládét, gyönyörű, márványos hatást érhetünk el. Én a krém 1/3-át a már előkészített tortaformába kanalaztam, ezután a maradék 2/3-hoz adtam az olvasztott csokoládét. A csokoládés barna masszát a forma közepére öntöttem, így a világos krém egyfajta keretként ölelte körül a barnát. (Ha fele-fele arányban készítjük a krémeket, látványosabb mintázatot érhetünk el.)

Végül a tetejét egy kanállal kicsit megkevertem, márványos hullámokat kialakítva ezzel. Már itt látszik, hogy ebből csak jó sülhet ki – és valóban, ha idáig eljutottunk, egyenes az út a sikerig.

Az előmelegített sütőben mindössze 30 percig kell sütnünk a tortát, éppen csak addig, míg egy könnyű, vékony kéreg képződik a tetején, de a közepe lágy és krémes marad. Ezután elzártam a sütőt, de benne hagytam a sajttortát, hogy ott hűljön ki. Végül hűtőben alaposan lehűtöttem, és mielőtt a tortaformát eltávolítottam róla, vékony pengéjű késsel körbe vágtam.

Ha jól dolgoztunk, a tortánk textúrája változatos: a teteje finoman omlós, a közepe lágyan krémes, a legalsó réteg pedig a nagyobb kekszdaraboknak köszönhetően rusztikus, néhol roppanós. A csokis és vaníliás márványos hatású desszertünk látványnak sem utolsó, de garantáltan nem fogja sokáig nézegetni senki.