Ez a poszt a büntetlen örömökről szól. Olyan brownie készült ma a konyhámban, ami nem tartalmaz lisztet, cukrot, tejet, ráadásul sütéssel együtt 35 perc alatt elkészül. Ha még tartod az új évi diétás fogadalmadat, akkor ideális választás lesz: anélkül ehetsz igazán finomat, hogy utána bűntudatot kellene érezned. Ha nem fogadtál meg semmit, akkor is próbáld ki ezt a receptet, mert itt a bizonyíték arra, hogy cukor és finomliszt nélkül is lehet igazán finomat sütni.
Ezt a tökéletes brownie-t glutén- és laktózérzékenyek is fogyaszthatják, és az IR-diétába is beilleszthető.

Hozzávalók:

(1 bögre = 250 ml)

1/2 bögre kókuszliszt
1/2 bögre holland kakaópor
1/2 bögre + 2 evőkanál olvasztott margarin
3 tojás
1/2 bögre xilit szirup (140 g xilit 7 evőkanál vízzel összeforralva)
1 teáskanál vaníliaaroma

Első lépésként előmelegítjük a sütőt 150 °C-ra (gázsütőn a 2-es fokozat), majd a xilit szirupot készítjük el. Mehetne bele folyékony édesítőszer is, de ettől a szirupos, mézszerű állagtól a süteményünk sokkal jobb textúrát kap. A xilitet és a vizet egy magas falú, kis edénybe öntöm és lassú tűzön összeforralom. A forrástól számított 1-2 perc után félre húzom, és hagyom hűlni.
Ezután előkészítünk egy üvegtálat a sütéshez: az enyém agy 18x24 cm-es szögletes jénai tál volt, aminek az alját vékonyan kikentem margarinnal.

Innentől nincs más dolgunk, mint hogy az összes hozzávalót egy tálba öntsük, és elkeverjük. Ezt lehet mixerrel, de akár kézi habverővel is, a lényeg, hogy homogén állagot kapjunk, de ne keverjük túl. A masszát belekanalazzuk a kikent tálba, és már mehet is az előmelegített sütőbe.

30 perc után kivehetjük a sütőből, de aki bizonytalan abban, hogy átsült-e, egy fogpiszkálóval ellenőrizheti. Mielőtt felszeletelnénk, 20-25 percig hagyjuk hűlni, akkor gond nélkül kijön az üvegtálból, és gyönyörű szeleteket készíthetünk belőle.

Látható a képeken, hogy szépen szeletelhető, isteni állagú brownie a végeredmény, ami nagyon lágy, nagyon csokis, megbolondítva egy kis kókuszos ízzel.

Az igazán édesszájúak tejszínhabbal vagy mascarpone krémmel is fogyaszthatják, de anélkül is szuperfinom. Légmentes dobozban hűtés nélkül is eláll néhány napig... már ha marad belőle. :)

Erre a receptre egy indonéz blogon találtam rá, teljesen véletlenül. Nem tudatosan kerestem, viszont a képek annyira étvágygerjesztőek voltak, hogy eldöntöttem, mindenképpen churros-t fogok sütni.

Bár a churros eredendően spanyol származású, én most ezt az indonéz verziót osztom meg veletek, amit a Google Translate áldásos segítségével fordítottam le magyar nyelvre:

Először egyesíti a víz, cukor, só és vajat egy serpenyőben, és főzzük, amíg forrni kezd. Búzaliszt sütőpor rostált együtt.
Amikor a víz forr, fedjük le a tűz és továbbra is be a porszerű anyagot egy kicsit, miközben továbbra is csavarja fel a kezét ismét úgy, hogy a lisztet nem bergentel-pellet.

Ha a fenti instrukciók nem egészen egyértelműek, kifejtem kicsit bővebben.

Hozzávalók:

(1 bögre= 250 ml)

1 bögre liszt
1 teáskanál sütőpor
½ teáskanál só
15 g vaj
1 evőkanál cukor
1 bögre víz
1 tojás
1 teáskanál vanília-kivonat

Bevonásra:

egy kevés kristálycukor
1 teáskanál őrölt fahéj

Első lépésként a vizet a cukorral, sóval és vajjal egy közepes méretű edényben felforraljuk. Amikor a vaj teljesen feloldódott, és a víz forr, hozzáadjuk a lisztet és a sütőport. Ekkor az edényt levesszük a tűzről, és a masszánkat egy fakanál segítségével simára keverjük. Nem kell megijedni, először ragacsosnak tűnik az egész, de néhány percnyi keverés után egy gombóccá összeáll a tésztánk.

Ekkor adjuk hozzá a tojást, amit szintén fakanállal addig keverünk, amíg sima, egyenletes tésztát kapunk. Ha dupla adagot készítünk, arra kel ügyelni, hogy a tojásokat egyesével adagoljuk a tésztához, és mindig csak akkor következzen az újabb, ha az előzőt már tökéletesen eldolgoztuk.

Belekeverhetjük a tésztába a vaníliaaromát, és készen is állunk a sütésre.

Egy edényben bő olajat hevítünk, és előkészítjük egy tálba a fahéjjal összekevert kristálycukrot, amibe megforgatjuk a "fánkocskáinkat".

Ahhoz, hogy a hagyományos churros formát kapjuk, a tésztát habzsákba kell tölteni, és csillag formájú csővel kell közvetlenül a forró olajba nyomni. Ízlés kérdése, hogy ki milyen hosszúra hagyja a rudacskákat, én 8-10 cm után a cső végénél elvágtam a tésztacsíkokat.

Saját tapasztalat, hogy az eldobható habzsák nem a legoptimálisabb ebben az esetben, a kemény tészta miatt könnyebben széthasad, így akinek van strapabíróbb, az inkább azt használja.
A sütési idő minimális, akkor jó a churros, ha aranybarnára sült. Sütés után rövid ideig papírtörlőn pihentettem, majd megforgattam a fahéjas kristálycukorban.

A tálaláshoz étcsokoládét olvasztottam hozzá, ebbe mártogatva fogyasztottuk el.

Arra azért érdemes odafigyelni, hogy a churros rendkívül illékony édesség. Én kapásból dupla adagot sütöttem ma belőle, de már elfogyott. Ha egyszer elkezditek enni, nem lehet abba hagyni.

 

 Már csak pár nap és elbúcsúztatjuk az évet, jönnek a fogadalmak, diéták, nagy elhatározások. Ha csak egy édességet esztek, mielőtt belevágtok a szárzeller és búzafűlé időszakba, akkor mindenképpen ez legyen az! Egyrészt, mert különleges, likőrös ízével tökéletesen illeszkedik a bulihangulathoz, másrészt annyira finom, hogy kár lenne megfosztanod magad ettől az ízélménytől.
Nem 2 perces feladat elkészíteni, de megéri a befektetett munkát, nekem határozottan dobogós helyre került a sós karamelles tortám mellé. Ha ma hozzákezdesz, a szilveszteri bulira tökéletesen összeáll. :)

Hozzávalók (23 cm ∅ tortaformához):

1 bögre = 250 ml

A tésztához:

1 1/2 bögre finomliszt
2 teáskanál sütőpor
3/4 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
3/4 bögre sótlan vaj vagy margarin
1 1/2 bögre kristálycukor
2/3 bögre holland kakaópor
2 tojás
1 teáskanál vaníliaaroma
1 1/3 bögre meleg víz

A likőrös krémhez:

3 egész tojás
4 tojás sárgája
1/2 bögre víz
2 bögre kristálycukor
3 bögre szoba hőmérsékletű sótlan vaj vagy margarin
1/2 teáskanál só
4 evőkanál ír krémlikőr (én karamelles ízesítésűt használtam)

A csokoládés-karamellás ganache-hoz:

300 g étcsokoládé
1 bögre habtejszín
10 db tejkaramella

Én 2 részletre bontottam a munkafolyamatot, első nap külön-külön az alkotóelemeket készítettem el, második nap pedig összeállítottam a kész tortát. A tészta elkészítéséhez az az optimális, ha két egyforma sütőformával rendelkezünk, de egyben is megsüthetjük.

Első lépésként a sütőt 160 °C-ra előmelegítem, a sütőformát (formákat) sütőpapírral kibélelem. A száraz hozzávalók egy részét (liszt, sütőpor, szódabikarbóna, só) egy közepes tálban alaposan összekeverem.
Egy nagyobb tálban a vajat krémesre keverem, hozzáadom a cukrot, és mixerrel magas fordulatszámon további 3 percig forgatom. Ezután hozzáadom a kakaóport, 1-2 percig tovább keverem, ügyelve arra, hogy a tál széléről is belekaparjam a hozzávalókat a masszába.
Folyamatos keverés mellett egyesével eldolgozom a tojásokat, majd a vaníliaaromát.
Ekkor következik a már előkészített lisztes keverék, amit a meleg vízzel váltogatva 3 részletben adok a masszához (liszt–víz–liszt–víz–liszt). 1-2 perc keverés után mehet is a formába, majd 50 percig süssük az előmelegített sütőben.

Az 50 perces sütési idő alatt elkészíthetjük a likőrös vajkrémünket.

Az egész tojásokat és a 4 tojás sárgáját egy nagy keverőtálban magas fordulatszámon keverni kezdem. Nekem forgótálas mixerem van, így magára is tudom hagyni, hogy a következő lépésre térjek.
Egy magas falú lábosban a kristálycukrot a vízzel összekeverem, majd folyamatos keverés mellett felforralom. A forrástól számítva még 4-5 percig kis lángon tovább melegítem. Ekkorra a tojáshab már szépen megemelkedik, sűrű és krémes lesz. A mixer fordulatszámát lecsökkentem, és a lassú kevergetés mellett a cukorszirupot vékony sugárban apránként a habba csorgatom. (Érdemes vigyázni, mert a szirup ekkor még nagyon forró!) Amikor a cukorszirup egésze a tálba került, a robotgéppel további 7-10 percig keverem a krémet, hogy kihűljön.  

Ha a tojásos-szirupos keverékünk kihűlt, hozzáadhatjuk a puha vajat. Evőkanalanként porciózom a vajat, így szebben elkeveredik, elkerülhető, hogy csomók, rögök maradjanak a krémben. Miután alaposan eldolgozom az összes vajat, jöhet a krémlikőr és a só, ezekkel együtt még 2-3 percig keverem a krémet. Ezzel a folyamattal is készen vagyunk, a krémet félretehetjük hűlni a későbbi felhasználás előtt (én egy éjszakán át hűtöttem), igyekezzünk nem megenni a teljes mennyiséget.

A karamelles-csokis ganache összeállításához az étcsokoládét kockákra töröm, és egy hőálló edényben félre teszem. A feldarabolt karamellát a tejszínnel közepes hőmérsékleten, folyamatos kevergetés mellett felolvasztom, majd az összetört csokoládéra öntöm. A csokoládé a hő hatására megolvad, csak annyi a dolgunk, hogy kevergessük, míg csodás, fényes, sima mázat kapunk. A likőrös krémhez hasonlóan érdemes ezt is kihűteni, hogy össze tudjuk állítani a tortát. Időben a 2 krém elkészítése nekem nem tartott tovább, mint a piskóta kisütése.

És akkor az összeállítás:

A piskótát vízszintesen 4 egyforma rétegre vágjuk, és az alábbi sorrend szerint betöltjük:

• piskóta
• likőrös vajkrém
• piskóta
• ganache
• piskóta
• likőrös vajkrém
• piskóta

Végül a torta tetejét és oldalát a megmaradó likőrös krémmel betöltjük, felmelegített ganache-sal díszítjük.

Tálalás előtt érdemes jó alaposan lehűteni, hogy könnyebben fel lehessen szeletelni, és a rétegek szépen elkülönüljenek egymástól.

A tészta lágy és könnyű, a krém pedig légies és elképesztően finom: nem tolakodóan alkoholos, de érezhető rajta a krémlikőr jellegzetes íze. Az egész torta hihetetlenül laza, selymes, az aromák tökéletes összhangban állnak egymással. Szívem szerint már holnap újra elkészíteném. És te?

A Sachertortát mindenki ismeri: igazi csokoládés különlegesség, ami egyszerűségében is elegáns és helyet kaphat az ünnepi asztalon. Ezt a verziót a brit sütikirálynő, Mary Berry egyik könyvéből lestem el, de az eredeti receptben szereplő mandula helyett diót használtam. A recept egyszerű, nem igényel sok előkészületet, de érdemes tálalás előtt egy nappal elkészíteni.

Sajnos menet közben lemerültek az akksik a fényképezőgépben, így nem sikerült alaposan dokumentálni a munkamenetet. A torta viszont annyira finom lett, hogy mindenképpen meg kell osztanom veletek.

Hozzávalók (23 cm ∅ tortaformához):

150 g étcsokoládé
150 g puha, sótlan vaj
100 g kristálycukor
1/2 teáskanál vaníliaaroma
5 tojás szétválasztva
75 g darált dió
40 g finomliszt

A torta bevonásához:

6-8 evőkanál sárgabaracklekvár
150 g étcsokoládé
200 ml habtejszín

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem, a tortaformát a szokott módon sütőpapírral kibélelem.

150 g étcsokoládét egy hőálló edénybe kockákra török, majd gőz fölött folyamatos kevergetés mellett megolvasztom. A folyékony csokoládét ekkor kicsit félre teszem hűlni, és hozzálátok a vaj kikeverésének.

Robotgéppel addig keverem, míg könnyű és habos lesz, ekkor hozzáadom a cukrot, és közepes fordulaton simává dolgozom.
Ha a cukor szépen feloldódott, lassú keverés mellett hozzáadom az olvasztott csokoládét és a vaníliaaromát. Végül a tojás sárgája következik: egyesével adogatom a masszához, majd amikor újra homogén az állaga, beleforgatom a lisztet és a darált diót.

Egy másik közepes méretű tálban a tojásfehérjéket kemény habbá verem (akkor a legjobb, ha a fehérje szoba hőmérsékletű). A hab egyharmadát alaposan a csokis masszába keverem, hogy fellazítsam azt, majd a maradék habot óvatosan forgatom hozzá, hogy ne törjem össze, és szép tartása legyen a tésztának.

Az előmelegített sütőben 45-50 percig kell sütni, nem érdemes hamarabb nyitogatni a sütőt, mert a tésztánk összeesik. Akkor jó a tészta, ha szépen megemelkedett, és rugalmasan "visszaugrik" a teteje, ha könnyen megnyomjuk az ujjunkkal. A tortaformából eltávolítva rácson hűtsük ki az illatos, csokoládés piskótát.

A torta bevonásához a sárgabaracklekvárt egy kis edényben felmelegítem, majd ecsettel egyenletesen lekenem vele a sütit. Ez a művelet azért hasznos, mert meggátolja a morzsálódást, és gyönyörű egyenletes felületet képez a ganache bevonat alatt. Hagyom, hogy a lekvárréteg kihűljön és megdermedjen, ezután elkészítem a csokoládébevonatot.
Újabb 150 g étcsokoládét török kockákra, és gőz fölött kevergetve összeolvasztom a 200 ml habtejszínnel. Amikor homogén, krémes állagú lesz a csokoládé, félre teszem, és kevergetve hűtőm, hogy besűrűsödjön kicsit. Ha kellően kihűlt (ujjunkkal belenyúlva langyosnak érezzük), a torta közepére öntöm, egy spatula vagy kés segítségével egyenletesen eloszlatom a szélek felé haladva.

Hűvös helyen (nem muszáj hűtőbe rakni) megdermesztettem a csokoládét, és pihentettem. Felszolgálás előtt egy kis arany lüszterfestékkel bolondítottam meg a mázat, ezzel téve ünnepivé a megjelenését. Népszerűségét mutatja, hogy szeletelés után szinte azonnal "elkopott", így az eltarthatósággal kapcsolatban sajnos nem tudok nyilatkozni.

Tökéletes választás volt az ünnepi asztalra, mert nem túl tömény, könnyen lecsúszott még mindenkinek a bőséges ebéd után. Valószínűleg többször is elkészítem még, próbáljátok ki ti is!

 

 

Édes, omlós, könnyen elkészíthető – és ez csak néhány azokból a jó tulajdonságokból, amik ezt a gyorsan összedobható édességet jellemzik. Az ünnepek előtti rohanásban megint egy olyan receptet hoztam nektek, amit kezdők is bátran kipróbálhatnak, és pár lépést kell csak követni a siker érdekében.

Hozzávalók (36–40 db):

(1 bögre=250 ml)
A sütihez:

1 bögre puha vaj
1/2 bögre kristálycukor
1/2 bögre barna cukor
1 tojás
1 teáskanál vanília aroma
2 bögre finomliszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna1/4 teáskanál só
1/2 bögre apróra darabolt dió (+ egy kevés a díszítéshez)

A mázhoz:

1 bögre barna cukor
1/2 bögre tej
1 evőkanál vaj
1 bögre porcukor

Most pedig következzenek a lépések!

Egy tálban a vajat a kétféle cukorral közepes fokozaton addig keverem, míg könnyű, habos állagú nem lesz. Ekkor hozzáadom a tojást és a vaníliaaromát, tovább keverve a masszát.
Amikor a folyékony állagú hozzávalók már szépen összeálltak, leállítom a mixert, a tálba öntöm a lisztet, szódabikarbónát és sót. Mielőtt újra elindítanám a gépet, kicsit összeforgatom a masszát, hogy ne szálljon fel a liszt. Ezután néhány percig keverem csak, fokozatosan adagolva az apróra darabolt diót.

Amikor a masszám így néz ki, lefedem a tálat és kb. 30 percre a hűtőbe teszem. (Az enyém most egy éjszakát töltött a hűtőben, és azalatt sült ki másnap, míg megreggeliztem.)
A pihentetés után a sütőt 180°C-ra előmelegítem, és kis golyókat formálok a kihűlt masszából, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe rakok.

Mehetnek is a sütőbe 10 percre!

Nem kell túlsütni a kekszeinket, nehogy kiszáradjanak! Akkor jó az állaga, ha a teteje fehér, az alja pedig éppen hogy csak barnulni kezd, így lesz finom omlós.
Mielőtt elkészíteném a mázat hozzá, rácson kihűtöm őket, de máz nélkül valamilyen finom lekvárral is fogyaszthatók.

A máz elkészítéséhez egy kis edényben közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett összeforralom a barna cukrot a tejjel. 3-4 perc elég neki, ezután leveszem a tűzről, és elkeverem benne a vajat. Amikor a vaj feloldódott, hozzáadom a porcukrot, és simára, fényesre keverem a mázat. Ha túl hígnak tűnik, nem kell aggódni, sőt érdemes gyorsan dolgozni, mert nagyon hamar megdermed.
Egyenletesen a sütik tetejére kanalazom a még langyos mázat, és diódarabokkal díszítem a csábító falatkákat.

Ha a pihentetési időt nem számolom, az előkészületek és a sütés összesen 30-35 percet vettek igénybe, ennyi ráfordítást pedig simán megér bárki részéről. A jutalom pedig 3 tucat krémes és lágy diós falat, aminek lehetetlen ellenállni.